„A magyar szó varázsa”
Általános iskolai megemlékezés a magyar kultúra napján
Általános iskolánk hagyományát követve, a magyar kultúra napján olyan átfogó program került megszervezésre a diákjaink számára, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti hűség erősítése, az anyanyelvi szeretetének és a magyarság kulturális értékeinek mélyítése volt.
Az egész napos program keretében a diákok hallhattak arról, a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Azt is megtudhatták a diákok, hogy a magyar kultúra minden olyan kultúra, mely bármely módon a magyar néphez köthető. A magyarság történelmi vándorlása miatt ez pedig nem csak Magyarország területén, hanem az egész világon megtalálható.
A magyar kultúra napja sosem csupán emlékezés, hanem ünnep is: annak ünnepe, hogy a magyar szó, a magyar gondolat és a magyar képzelet évszázadok óta képes hidat építeni múlt és jelen, gyermek és felnőtt, mese és valóság között. Kultúránk élő örökség, amely minden nemzedék számára újra és újra megszólal.
Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje a magyar irodalom egyik legtisztább példája annak, hogyan fonódik össze filozófia, költészet és mese. A mű nemcsak szerelmi történet, hanem örök kérdések keresése is: mi az élet értelme, hol a boldogság, és mit jelent embernek lenni. „Boldogságot keresni annyi, mint élni” – üzeni Vörösmarty soraival, s ez az üzenet ma is ugyanúgy érvényes, mint megszületése idején.
A magyar kultúra azonban nem csupán a klasszikusokban él, hanem azokban is, akik a gyermekek nyelvén szólva tanítanak emberségre. Lázár Ervin meséi látszólag egyszerűek, mégis mély erkölcsi igazságokat hordoznak. Történeteiben a szeretet, az elfogadás és a jóság mindig győzedelmeskedik – sokszor a „furcsák” és a „különlegesek” által. „A szeretet nem fogy el attól, ha adunk belőle” – írta, s ez a mondat talán a magyar mesekultúra egyik legszebb összefoglalása.
Csukás István világa derűs, játékos és mélyen emberi. Hősei – Süsü, Pom Pom vagy Mirr-Murr – nem hibátlanok, de éppen ezért szerethetők. Csukás megtanított bennünket arra, hogy a gyermeki látásmód nem naivitás, hanem tiszta bölcsesség.
„A mese igazabb, mint a valóság, mert a lélek nyelvén beszél” – vallotta, és munkássága ezt nap mint nap bizonyította.
A magyar kultúra napján érdemes megállnunk egy pillanatra, és felismerni: mindaz, amit olvasunk, mesélünk, továbbadunk, bennünk él tovább. A klasszikus művek és a modern mesék egyaránt azt üzenik, hogy a magyar kultúra nem vitrinekbe zárt emlék, hanem élő, lélegző közösségi élmény.
Amíg olvasunk, mesélünk, idézünk és továbbgondolunk, addig a magyar kultúra velünk van, és mi is vele vagyunk.
Ezért ünnepeljük ma, a magyar kultúra napján nemcsak a múltat, hanem a jövőt is, amely ezekből a szavakból épül.
Gilicze Zoltán
