A Patrona múltja és jelene
Az alapítástól az államosításig
A Patrona Hungariae Gimnázium eredeti alapítója és korábbi fenntartója az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja volt. Ez a kongregáció a rend megalapítása után két évvel, 1870-ben kezdett működni Magyarországon. Gróf Apponyi Györgyné és gróf Andrássy Gyuláné hívását elfogadva alapították meg a bécsihez hasonló Mária intézetet a Ráday utca 36. alatti épületben. Az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció alapítójának akkori célkitűzése cselédlányok kiképzése, elhelyezkedésük segítése, és árva leányok nevelése, oktatása volt. Az intézetben az ellátásuk teljesen ingyenes volt, a kiadásokat az összegyűjtött alamizsnából fedezték.
A nővérek nevelésére és szolgálatára hatalmas igény volt, ezért az alapító 1873-ban elrendelte, hogy a Mária Intézeten belül a nevelésre adott „leánykák részére elemi iskolai magánjellegű internátus állíttassék”.
Az Isteni Szeretet Leányai tevékenysége Magyarországon mind jótékonyság, mind leánynevelés terén elismerésben részesült az akkori hatóságok részéről. 1880. augusztus 10-én Simor János bíboros-hercegprímás az intézet iskoláját nyilvánossági joggal ruházta fel.
A szomszédos telek megvásárlásával fölépítették a Szent Margit Intézetet a Knézich utcában. Az építkezés az első magyar tartományfőnöknő, Morvay M. Valéria tervei alapján és felügyelete mellett folyt. 1895 szeptemberétől Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás engedélyt adott, hogy az elemi iskola folytatásaként 4 osztályos, nyilvános működésű polgári iskola nyíljon, ahol a jobb módúak csekély fizetés mellett, a szegényebbek pedig díjmentesen tanulhattak.
A ferencvárosi szülők kérésére 1909 szeptemberében megnyílt az egyéves kereskedelmi szaktanfolyam, és a minőségi oktatásra jelentkezők nagy száma miatt hamarosan párhuzamos osztályt kellett indítani. Rövid idő múlva a főváros legelőkelőbb kereskedelmi cégei is szívesen alkalmazták irodáikban az itt végzett fiatalokat.
1930-ban megnyitotta kapuit a nyolcosztályos gimnázium, amely Patrona Hungariae Leánygimnázium néven működött a ferencvárosi utcában. Az intézmény mindig országos beiskolázású volt. 1938-ban tartották az első érettségit. 1940-ben 19 tanára és 279 növendéke volt a gimnáziumnak.
1946-ban dán segélyből a Szent Margit Intézetben 553 gyermeket ebédeltettek naponta.
1948. június 16-án megtörtént az iskolák államosítása. Az intézmény Rozgonyi Piroska Állami Általános Gimnázium néven működött tovább.
A szerzetesrendek működésének megvonása és az iskolák államosítása után a diákok, szerzetesek léte bizonytalanná vált. Megkezdődtek a tárgyalások az egyház és az állam képviselői között.
Az iskola működése 1950-től napjainkig
Az állam és az egyház közötti megállapodás szerint rendünk, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációja volt az egyetlen női szerzetesrend, amely működtethetett két gimnáziumot az országban. A budapesti gimnáziumunk az egykori Szent Margit Intézet Knézich utcai épületrészében nyitotta meg kapuit 1950 szeptemberében. A gimnázium mellett volt a diákotthonunk is (Katolikus Diákotthon néven), mert továbbra is országos beiskolázásúak voltunk. Az állam által megadott diák- és tanárlétszámmal működhettünk, s minden apró változtatás előtt engedélyt kellett kérni a területileg illetékes állami egyházügyi hatóságoktól. Az épületet szinte üresen, fölszerelés nélkül kaptuk meg, illetve az épületben még működött élelmiszeripari szakközépiskolai kollégium is. Ennek bejárata a Ráday utca 36. volt.
A Patrona Hungariae Gimnáziumban az első években együtt tanítottak az iskolanővérekkel az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tanárai is. Ez az együttműködés lélektanilag nem volt könnyű egyik szerzetesnek sem.
1993-ig a 4 évfolyamos gimnáziumban folyamatosan 2 párhuzamos osztályban oktattunk, ahol évente 70-80 leány érettségizett, nagyon jó eredménnyel. A maximális diáklétszám évfolyamonként 80, összesen 320 lehetett, amelyet majdnem mindig teljesen be is töltöttünk. A gimnáziumba folyamatosan túljelentkezés volt annak ellenére, hogy a rendszerváltásig az itt érettségizett diákok hátrányt szenvedtek a továbbtanuláskor, különösen a pedagógus pályára volt nehéz bekerülni, általában néhány év várakozás után sikerülhetett csak.
1979-ben a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek megszerezték az épület tulajdonjogát. 1988-ban visszakaptuk a Ráday utcai épületrészt is. A római generalátus segítségével 1990-ben megkezdtük az épületegyüttes átépítését, és a mellettünk lévő telek megvásárlásával új szárnyat építettünk hozzá. Ebbe költözött át a gimnázium. Az építkezés, felújítás 1995 nyarára készült el. Az épületegyüttesben helyet kapott a rendház, a tartományfőnökség és az oktatási intézményegységek: általános iskola, gimnázium, diákotthon.
Közben 1991-ben lehetőségünk nyílt arra, hogy hivatalosan a jogelőd kongregációt is kártalaníthassuk.
1994-től szerkezeti átalakításba kezdtünk: elindítottuk a 6 évfolyamos gimnáziumot, 1995-től a 6 évfolyamos általános iskolát is. Ettől a tanévtől a mai napig működik a zeneiskola. A kollégium befogadóképessége 120-ról 200 főre bővült. A gimnáziumba és a hozzá kapcsolódó kollégiumba csak leányok járhatnak, míg az általános iskola és a zeneiskola koedukált.
1996 és 2003 között működött az érettségizett diákok számára a 13. évfolyamon a számítástechnikai szoftverüzemeltető szakiskola is.
Az általános iskola 1998–2011-ig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, a gimnázium 2000–2011-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorlóiskolája volt.