Lehet persze vitatkozni róla, hogy melyik verseny a legrangosabb, vagy hogy mitől rangos egy verseny. Lelkesen szurkolunk a sportversenyeken is, egyedülálló varázsuk van a csapatversenyeknek, amilyen például matekból és magyarból a Bolyai. De a gimnáziumi versenyek királynője mégiscsak az OKTV, az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny. Magáért beszél, hogy nevet sem kell adni neki, nem hivatkozik a titulusa híres emberre, nem különbözteti meg magát egyedi névvel. Ez „a” Verseny. A nagybetűs. Ezen ért el nagyszerű eredményt Gemma nővér tanítványa, Werner Kinga.
- Kinga, sikeresen továbbjutottál a német OKTV második fordulójába, és úgy tűnik, ebben a fordulóban is egészen jól ment a küzdelem. Mit kell beletenni egy ilyen felkészülésbe az szokásos iskolai tanulmányokon túl? Mi az, amit az óráról órára haladáson túl hozzá tudtál még adni a felkészüléshez?
Igazság szerint ez a felkészülés egy nagyon hosszú folyamat, különösen akkor, ha egy nyelvről van szó. A szüleim már kisiskolás koromtól kezdve szorgalmazták a nyelvtanulásomat, míg egy idő után már magamtól kerestem a lehetőségeket a nyelv magasabb szintű elsajátításához. Igyekeztem úgy haladni a tanulásban, hogy mindig legyen előttem egy cél (például egy nyelvvizsga vagy külföldi nyelvtanulás), ami motivációként szolgál, és ennek fényében kerestem minél több alkalmat a gyakorláshoz.
- Ahhoz, hogy valaki OKTV szinten tudja a tantárgyát, alighanem szeretni is kell. Máskülönben nemigen foglalkozna vele annyit. Téged fűznek érzelmek a némethez vagy a nyelvtanuláshoz általában? Tudod a nyelvet, vagy szereted is? S ha igen, vajon honnét ered ez a kötődés?
Hamar feltűnt, hogy a német különösebb erőfeszítés nélkül is megy, ezért is kedveltem ezt a tantárgyat az iskolában. Felső tagozatban megismertem egy némettanárnőt, akivel nagyon hatékonyan tudtam haladni és sikerült már 8. osztályban letennem a középfokú nyelvvizsgát. Aztán az első sikerélmény után egyre több örömet szerzett a nyelvtanulás, ezért is választottam második nyelvnek a franciát és csak harmadiknak az angolt.
- Még csak 11. osztályos vagy. Nem tartottál tőle, hogy a felsőbb évesek közt kevés az esélyed? Jó versenyritmus az szerinted, ha már tizenegyedikben nekifut az ember?
Semmilyen félelem nem volt bennem ezzel kapcsolatban. Az világos volt számomra, hogy a felsőbb évesek talán gyakorlottabbak és esélyesebbek a versenyen, de ez nem befolyásolta az én lelkesedésemet. Másrészről pedig ez egy remek lehetőség a tapasztalatszerzésre és a versenyszituáció gyakorlására.
- Mennyire tanárfüggő egy OKTV-s próbálkozás? Mi a szerepe a felkészülésben a tanárnak és a diáknak? Olyasmi ez, mint a sportoló mellett az edző? Vagy alapvetően a diák munkáján, elszántságán múlik a dolog, s a pedagógusnak ugyanannyi a dolga vele, mint általában mindenkivel?
Véleményem szerint, hiába jó a tanár, ha a diák nem akarja, akkor nehezen lesz eredmény. Nekem eddig kilenc némettanárom volt, és mindenkitől tudtam tanulni. Szóval alapvetőn azt gondolom a diákon nagyobb százalékban múlik. A magántanárt sokszor a szülő akarja és fizeti, de a gyerek ilyenkor nem annyira saját elszánásból dolgozik. Ennek is megvan az értelme, csak versenysikerek nem lesznek belőle.
- Hogyan született meg a gondolat, hogy indulj? Volt benned vacillálás, vagy nem sokat töprengtél rajta? Tűnődtél-e az esélyeiden? Vagy úgy voltál vele, vesztenivalód nincs, miért ne próbálnád meg?
Valójában amióta tudomásom van a német OKTV-ről, én biztos voltam benne, hogy indulni fogok rajta. Egy ilyen versenyszituációból a nyelvet nem számítva is rengeteget tanul az ember. Az esélyeimen nyilván elgondolkoztam, de ez nem befolyásolta a döntésemet.
- Miből állt a felkészülési folyamat az első és a második forduló előtt? Lehet tudni ilyenkor, milyen témák vagy készségek kívánnak még rásegítést? Vagy semmi speciális? Tanulni kell, ahogy addig is?
Az OKTV megmérettetése elég speciális, így nem volt elég a megszokott módon tanulni. A versenykiírásban megnéztük, hogy melyik fordulón mi az elvárás, így kifejezetten olyan feladatokat gyakoroltunk. Emellett igyekeztem nagyobb hangsúlyt fektetni azokra a készségekre, amik nem mennek olyan könnyen.
- Van akit felvillanyoz a stressz, van akit lebénít. Te melyik típus vagy? A versenyen izgulsz, vagy inkább előtte? Vagy nincs is benned semmi feszültség?
Nem mondom, vannak megmérettetések, amikor könnyen megugrik a pulzusszámom, de az OKTV nem ilyen helyzet volt. A szóbeli rész előtt keletkezett bennem egy egészséges drukk, de ez csak elősegítette, hogy még jobban össze tudjam szedni a gondolataimat. Sokszor tapasztaltam, hogy egy vizsgahelyzetben a stressz által jóval hatékonyabban tudok teljesíteni.
- Kinga, gratulálunk az eddigiekhez, és szurkolunk a folytatásért. Befejezésül hadd kérdezzem meg, van-e már hosszabb távú elképzelésed az érettségi utáni jövőről? Vagy egyelőre nem kötöd az orrunkra?
Szerintem fontos, hogy legyenek előttünk kisebb célok, amik motivációként szolgálnak a továbblépéshez. Nagyjából egy éve született meg bennem az ötlet, hogy építészmérnökként szeretnék továbbtanulni a műszaki egyetemen, és ez az elképzelés azóta sem változott. Emellett a jelenleg általam tanult három nyelvből az érettségiig egy magabiztos nyelvtudást szeretnék szerezni, hogy az egyetemen minél több külföldi ösztöndíjon vehessek részt.
Köszönöm az interjút a patrona.hu nevében!