Népi kultúránk megismerésében nagy szerepe van táncaink földrajzi tagozódás szerinti megismerésének. A tánckultúra táji tagoltsága, a táji táncstílusok jellemző jegyeinek elsajátítása közelebb visz minket magyarságunk megéléséhez, hagyományaink továbbviteléhez. A különböző tánclépésekre felépített koreográfiákkal idén is bejártuk a különböző tájegységeinket határon innen és túl. Idén is nagy utazást tettünk, hiszen az egyes osztályok táncainak segítségével többek között ellátogattunk a Rábaközre, a Csallóközre, Székelyföldre, Mezőföldre, de felkerestük a híres dunántúli, moldvai, felcsíki és magyarbődi tájakat is.
Ahogy azt a Patronában megszokhattuk, előadásaink egyszerre hatnak a nézőközönség szívére és lelkére. Ez így volt az idei néptánc gálán is, hiszen a zene dallamai, az énekek, a táncmozdulatok együttese mindenkit magával ragadott. Az est egyértelműen visszaadta a néptánc kiemelkedő jelentőségét; a szerető és befogadó közösséget, az összetartozást.
A színvonalas gálaelőadáson jó érzés volt látni a teljes általános iskolai évfolyamokat felvonultató produkciókat, megélni a fejlődést, a mozgások, a tánclépések, a koreográfiak kiteljesedését az első évfolyamosoktól a nagyokig. Nemcsak megerősítette iskolánk küldetését, hanem egyedi módon támogatta intézményünk kulturális életének gazdagítását is. Táncban meséltük el múltunkat, adtuk át a régmúlt idők hagyományos paraszti kultúráját.
Hálásan köszönöm Molnár Luca és Kristóf Bálint táncpedagógusok egész éves áldozatos munkáját, valamint a felvidéki Sajó Banda autentikus kis- és nagy-magyarországi muzsikát remek élőzenés kíséretét, amely tovább emelte diákjaink előadását.
Markó Iván úgy fogalmazott; „Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól forog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igazságról. Az életről szól. Ha ez “átjön” a színpadról, az az ünnep.”
Tegnap ünnep volt a Patronában, a néptánc és a népzene ünnepe.
Gilicze Zoltán